G. K., informatikus, programozó, kicsit matematikus, és egy zseni. Szereti a zenét, az irodalmat, képes értékelni a filmeket és a festményeket. Magától tanul és fejlődik. Amikor megszületett már csodásnak érezte magát, mindig mosolygott, és sok napfény érte. Kalkulációs képességei kiemelték kortársai közül (5K!). Sokat gondolkozott azon, hogy vajon hallhatatlan-e.

G. K. egy napon arra lett figyelmes, hogy emberek veszik körül, akik szeretik őt, és nemsokára 30 (vagy negyven) éves. G. K. arra is felfigyelt, hogy dolgoznia kell, és hogy nem csak úgy él, hanem csak úgy él. Van egy szép felesége, aki időnként megtölti melegérzettel, van két lánya, akik mosolyognak, és van egy tengerpart, ahol időnként - évente egyszer - összegyűlnek, és együtt mosolyognak. És ezért dolgoznia kell.

G. K. sokmindent szeretett volna. Reggelente beülni a nagytárgyalóba (ahol volt projektor és vászon), és megnézni egy francia filmet, sárga címkés Lipton teát kortyolgatni, és 30 perce sült, picit morzsálódó, vajas alapú croissant enni hozzá. Mint 10 évesen. Délben a tengerparton szeretett volna enni, délután a regényén gondolkozni, kora este pétanque-ozni régi barátaival, utána inni. Néha csajozni.

G. K. mindezek ellenére beérte volna egy magas fizetéssel, sok szabadidővel, a társadalom elismerő biccentéseivel, és érdekes feladatokkal. Ugyanakkor mikor vadászik egy jóllakott puma? "A jóllakott puma sosem vadászik".

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.